Új korszak küszöbén a női futsalválogatott - Interjú Frank Tamással

nem csak azért felelünk, hogy mi itt az eredmény, hanem azért is, hogyan ítélik meg a női futsalt

Frank Tamás

– Jelentős változáson esett át a keret, főleg tapasztalat tekintetében. Ha csak Fülöp Diánát, Varga Adélt és Fábián Rebekát vesszük, közel 150 válogatottság hiányzik most a csapatból. Mennyire új most ez a válogatott?

– Hú, de szép szám. Ezt ma pont a videózásnál beszéltük a lányokkal is. Most öt olyan játékos van itt, akiknek ez lesz az első szereplésük a válogatottban. Ez a folyamat már egy ideje elindult, láttam, hogy előbb-utóbb cserélődni fog a keret - szépen lassan kezdődött Csupiékkal, Üvegékkel -, most pedig hirtelen egyszerre ment ki Dia, Adél és Rebi. Most fiatal a csapat, és egyben tapasztalatlan is, de ennek másfelől örülök. Itt van 14 mezőnyjátékos és három kapus, és még nincs is itt például Szabó Bernadett vagy Kota Gabriella. Vannak, akik a TF-ben, DEAC-nál bontogatják a szárnyaikat - legutóbb itt volt velünk például Gáll Zsófia is. Szerintem lesz egy jó kis mag megint, csak minél hamarabb hozzá kell szokniuk a nemzetközi ritmushoz, mert az sokaknál hiányzik.

– Az előző összetartásokon is sok új játékos kapott lehetőséget. Látsz köztük olyan „csiszolatlan gyémántokat”, akik a jövő válogatottjának magját jelenthetik?

– A női futsalban ez vékony mezsgye. Még az sem biztos, hogy csak a fiatalok fognak így beérkezni. Azért adtam az előző két összetartáson nagyon sok, akár NBII-ből jövő játékosnak is lehetőséget, hogy minél többen tapasztalják meg ezt, hogy itt mik az elvárások. Bízok abban, hogy mindenki átérzi a saját felelősségét ebben a folyamatban, és mindenki ki is hozza abból a maximumot. És akkor biztos, hogy megint lesznek Adéljaink, Diáink, akik most ugye visszavonultak a válogatottól, és azért letettek valamit az asztalra.

– Az új játékosoknál mik azok az értékek, szempontok, amelyek alapján valaki most itt lehet ezen az összetartáson, és mások nem?

– A mostani keretben eredetileg benne volt Tagyi Vivien és Bede Anna is, most Balogh Noémi és Pintér Petra helyettesítik őket. Petra volt már összetartásokon, de mérkőzésen még nem lépett pályára, ugyanez igaz Jakab Zsófiára is. Őket talán az különbözteti meg, hogy klubszinten folyamatosan ott vannak az élcsapatok sarkában, bizonyították, hogy meg tudják szorongatni a legjobbakat. Most azon vagyunk, hogy megnézzük: fel tudják-e venni a válogatott ritmusát, és remélem, hogy minél nehezebb döntések elé állítanak a jövőben.

– Közeledik a két Szerbia elleni felkészülési meccs. Többször játszottunk már ellenük. Mit vársz ezektől a találkozóktól? Mi a fő cél most ezen a két mérkőzésen?

– A válogatottnál van egy alap játékunk, egy alap sémánk, amit mindenkinek tudnia kell, amikor idejön. Ezt szoktuk az edzéseken átismételni. Ennek az alkalmazása természetesen cél most is, de az első mérkőzésen biztosan minden játékos fog játszani, eredménytől függetlenül, mert szeretnék mindenkinek lehetőséget adni ezen a két meccsen. Arra is kíváncsi vagyok, ki hogyan áll bele a dolgába, mit tud kihozni magából. Nehézség, hogy a szerb válogatottnál edzőváltás volt, egy új edző van, aki futsalban azért nem ismeretlen - a szerb férfi válogatott edzője volt -, viszont kicserélte az egész csapatot. Azzal a kerettel, akikkel legutóbb másfél éve játszottunk, talán három játékos lesz most is a keretben, tehát gyakorlatilag ismeretlenek. Ahogy néztük, a kerethirdetés után többnyire nagypályás játékosokra épít, például a magyar NBI-ből is van két játékosa. Arra készülünk, hogy minőségi, jó játékosokból álló csapat ellen játszunk, de nem tudjuk, mennyi lesz ebből valódi futsal. Egy kicsit sötét ló, hogy mit várhatunk tőlük. Éppen ezért mindenki fog játszani, mindenkinek szeretnék lehetőséget adni, és inkább a második meccs lesz az, ahol tudunk belemeccselni: ott már tudjuk, mire számíthatunk, ki hogyan játszott az első mérkőzésen, mennyire tudta felvenni a ritmust. Onnantól kezdem majd keresni azt a 8-10 játékost, aki a mag lehet.

– Említetted az alap filozófiát, ahogy a válogatott játszik. Ezt hosszú távon is tartanád?

– Nem mondanám, hogy kőbe vésett filozófia. Mindig ahhoz próbáljuk alakítani, hogy milyen játékoskeret áll rendelkezésre. Például ha Kota Gabi is felépül és van egy Csicsunk is, akkor lesz két nagyon jó centerünk. Akkor nyilván nem 4–0-t fogunk játszatni. Ahhoz olyan játékosok kellenének, akik nagyon sokat tudnak futni, nagyon labdabiztosak, és heti két-három edzésből ezt nehéz szinten tartani. Inkább azt mondanám, vannak elképzeléseink, hogy mit szeretnénk védekezésben, támadásban, és aki ebbe bele tud állni, az itt tud maradni. Inkább arról van szó, hogyan tudjuk az adott keretből a legtöbbet kihozni.

– A felkészülés alapvetően a 2027-es EB selejtezőire irányul. December 12-én sorsolnak, az EB-t pedig kibővítették nyolccsapatosra. Mit vársz a csapattól a selejtezők során? Reális esélyünk van sorozatban harmadszor is kijutni a kontinensviadalra?

– Amikor elmentünk Boszniába tavaly, a norvég válogatott például a negyedik kalapból jött, és mégis... Szóval sok múlik a sorsoláson. Szerintem majd az után lehet reálisan beszélni az esélyekről. Addig remélem mi is fejlődünk, építkezünk. Nagyon örülnék egy újabb EB-szereplésnek, mert részben ez tartja életben a női futsal szakágat. Az elmúlt évek viszonylag eredményes szereplése hozta azt a támogatást, amit most a csapatok élveznek. Ha ez nincs, talán már idén megszűnik egy-két csapat. Mindig azt szoktam mondani a csapatnak, hogy nem csak azért felelünk, hogy mi itt az eredmény, hanem azért is, hogyan ítélik meg a női futsalt itthon.

– Az elitkörben a svédek elleni bravúr ponttal zártátok a csoportot. Hogyan élted meg ezt az időszakot?

Az érdekes az volt benne, hogy amikor kijutottunk Boszniából, akkor reménykedtünk egy olyan sorsolásban, egy olyan csoportban, ahol több esélyünk lesz a pontszerzésre. A portugálokról és az olaszokról tudtuk, hogy más kategória. Az egész tornáról a végkonklúzióm az, hogy a lányokat maximális dicséret illeti, mert két ilyen verés után beleálltak és mentek, és megtettek mindent azért az egy pontért is. Úgyhogy nekem összességében ugyanúgy, mint a legtöbb ilyen női esemény, ha lehet így fogalmozni, pozitív, mert azt egy percig nem tudom tőlük elvenni, hogy mennyi mindent meg nem tesznek érte a pályán. Úgyhogy nekem pozitív volt, le a kalappal előttük.

– Ha egy év múlva újra leülnénk beszélgetni: mikor mondanád azt, hogy ez egy sikeres év volt a válogatott számára?

– Nem feltétlenül a sikerhez, eredményekhez kötöm a női futsal eredményességét, hanem ahhoz, hogy mit értünk el, mit adtunk a játékosoknak. Akár Montesilvano, akár Bosznia, akár a két EB: ha megkérdezed a lányokat, mind azt mondják, hatalmas élmény volt. Ez már egy félsiker, hiszen amatőr sportolókról beszélünk. Nyilván szakmailag magunknak és a stábnak is jólesne, ha mindez eredményben is visszaköszönne, mert sokat dolgozik mindenki, Vivi is, Zoli is. Akkor lennék szomorú, ha mi hibáznánk nagyot, vagy a játékosok nem úgy állnának hozzá, és nem azt csinálnák, amit kérünk. Várom, hogyan alakul a keret, milyen lesz a bajnokság vége, a bajnoki döntő, a kupadöntő. Ha ezek jók, olyan játékosokkal tudunk nekimenni az ősznek, akik harcedzettek - onnantól már rajtunk a sor, hogy jól használjuk ki ezt.

Annak örülök még, hogy az edzőképzésen most többen is ott lesznek a női mezőnyből. Tudnak előre lépni egy kicsit. Remélem, hogy minden csapat tud akár ezzel a támogatással, akár önerőből kicsit fejlődni szakmailag, mert nagyon fontos lenne a jövőre nézve.

Ezúton is köszönjük Frank Tamásnak, hogy megosztotta gondolatait a válogatott jelenéről és jövőjéről, és bepillantást engedett a válogatott életébe. Sok sikert kívánunk a közelgő Szerbia elleni mérkőzésekhez és a 2027-es Európa-bajnokság selejtezőire vezető úton!

Hajrá magyar futsal! 🇭🇺